MakerMom

Leterített minket egy agresszív vírus – pontosabban a gyerekeket -, így kicsit megkésve érkezett idén hozzánk az advent. De itt van, és a gyerekek nagyon élvezik, hogy esténként az imádság után a koszorú gyertyáik fújhatják el! Idén is úgy készültek, ahogy tavaly – harmadszor is lemaradtunk az óvodai közös koszorúkészítésről -, csináltam egy zöld alapot,… Tovább »

Bár a boltokban már a szaloncukrok sorakoznak raplakszámra, nálunk még ősz van! Szerettem volna egy kicsit belopni a kinti színes világot a szobába, de tartós formában, így összevásároltam néhány filc levelet és napraforgót.   Damil híján (fel vele a bevásárló listára!) fekete cérnára fűztem fel őket egy nagy hímzőtű segítségével. A napraforgók egyoldalasak voltak, úgyhogy… Tovább »

Végre!!! Eljött az idő, hogy ország-világ elé tárjam a legek legét: eddigi legnagyobb, leghosszadalmasabban készült, legbonyolultabb alkotásomat. Ezúton szeretnék köszönetet mondani első sorban idősebb Öcsémnek, aki dekopírfűrészeléssel és a műszaki rész összeállításában segédkezett! Valamint sógor-szomszédomnak, hogy a szükséges eszközöket rendelkezésemre bocsátotta. És nem utolsó sorban férjemnek, aki elviselte és fiaimnak, akik kivárták – nekik, azaz… Tovább »

Van az úgy, legalábbis velem előfordul, hogy megcsonkítok egy-egy ruhadarabot. általában nadrágok vesztik száruk egy részét. A leeső darabokat el szoktam rakni a “jóleszmégvalamire” szellemében, általában térdre foltnak. A háromnegyedes nadrágokat csak akkor szeretem, ha testhez simulósak, így esett egy bő szárú változat ollóm áldozatául.   Mivel nagy volt a leeső darab, és bújtató volt… Tovább »

Valamikor 10-15 évvel ezelőtt kaptam egy mindenféle természetes anyagból készült sünit egy nagyon kedves barátnémtól ajándékba. Sokáig díszítette az íróasztalomat, de aztán dobozba került, és sehogy sem találtam a helyét. Egy alkalommal, amikor előkerült, a gyerekek rögtön lecsaptak rá. Szerencsétlen hamarosan el is veszítette a szeme világát, így ismét dobozba dugtam. De most megtaláltam a… Tovább »

Ahogyan a tükröt, ezt is még tavasszal ígértem meg nagy lelkesedésemben. Az egészséges rendelőben ugyanis nem lehetett hová felakasztani a kabátokat. Így aztán, ment minden a babakocsiba, aztán amikor az ember a gyereket akarta ugyanoda visszatenni…. Szóval hiányzott egy fogas.  Megbeszéltem hát kedves Védőnéninkkel, hogy hova, mekkorát és “milyesmit” képzelne, és ígéretet tettem. Aztán csak… Tovább »

Szomszédunkban nőtt egy tök. Csak úgy magától, nem tudtuk, hogy ehető vagy sem. Hosszas kutatómunka után “sajnos” ehetetlennek lett nyilvánítva. Én amúgy sem vagyok tökrajongó, ha evésről van szó. Először arra gondoltam, odaadom a nyusziknak, de aztán eszembe jutott, hogy enyhén kesernyés íze miatt lehet, hogy nekik sem kéne. Nem volt mit tenni, “kénytelen” voltam… Tovább »

Az előző nevelési év végén az óvónénik szíves engedélyével leakasztottam a folyosóról a csoport tükrét és “Majdénrendbehozom!” felkiáltással a magamévá tettem a nyárra. Most itt a nyár vége, legalábbis ha a tükörprojekthez igazítjuk az évszakokat.:) Először – miközben szidtam a sajt fejem, hogy miért vállalok el mindent – levakartam a kétoldalas ragasztószalaggal felragasztott parafát, ami… Tovább »

Itt van az ősz, kezdődik az új nevelési év. A legkisebbek ilyenkor szívesen visznek magukkal a bölcsődébe, óvodába egy-egy apró darabot az otthon melegéből. Játék, rongyi, plüssállat és természetesen a délutáni alvás egyik elengedhetetlen kelléke a kispárna, vagy legalább a huzat az otthonillat miatt. Amit nagyfiam használt, már alaposan elrongyolódott az elmúlt két évben, így… Tovább »

Húsvétkor hozzánk költözött két kicsi nyuszi. Építettem nekik akkor egy ketrecet, de abban nem tudták a gyerekek agyusztálni őket. Néha kivettük dobozba. de olyankor nagyon kellett vigyázni, hogy meg ne lógjanak. Ki kellett találnom valamit. Kertünk dísz volt már egy ideje egy kiszolgált rácsos ágy kerete, amit néha a grill köré tettünk, hogy a kicsi… Tovább »