Volt nekem egy másik blogom, de nevet váltottam, és nem került minden át ide. Erre a sorsra jutott a két golyópályáról szóló bejegyzés is. Azóta eltelt két év és elkészült a legújabb verzió, amit az előző posztban mutattam be. Álljanak itt az előzmények úgy, ahogy két éve megírtam:
“Nem tudom, hogy a kislányok miként vannak ezzel, már nem nagyon emlékszem, mindenesetre a fiúk minden gömbölyű dologgal szeretnek játszani, és ez felnőtt korukra sem múlik el, csak kicsit átalakul. 🙂
Annak idején az Öcsém csinált a golyóknak-labdáknak mindenféle pályákat, amiken gurulhattak. Ezek főleg kartonból készültek és/vagy WC papír gurigából egy-egy kisebb-nagyobb doboz belsejében. Jó időben pedig a homokozóban emelt hegyeken és alagútrendszereken keresztül gurigázott.
Így hát én is nekiálltam a fiúknak golyópályát készíteni. Ennek már legalább két éve és azóta el is nyűtték szegényt. Az alapjához és az indítón kívül a többi papír alkatrészéhez is müzlis dobozt használtam. A cikk-cakk pályát a doboz belsejébe Pentart kartonragasztóval rögzítettem.
![]()
![]()
![]()
A képeken nem látszik, de egy-két helyen már le volt szakadva az út, a választó “karok” össze voltak gyűrődve. Az előbbieket cseréltem, vagy megragasztottam, az utóbbit már nehezebb volt javítani. Végül tejfölös pohár átlátszó tetejéből vágtam ki lapokat, ezeket ragasztottam a kartonok aljára, hogy merevek legyenek, ne veszítsék el a formájukat. Végül az egészet bevontam csomagolópapírral, a tetejére és az aljára pedig fotókarton került, hogy ne csak hasznos legyen, de a lehetőségekhez képest mutatós is.
Nem állítom, hogy tökéletes a szerkezet, de 90%-ban azt csinálja, amit elvárnánk tőle. 🙂 És a gyerekek nagyon szeretik!
Tervben van a saját gyerekeim számára is egy új, remélem hamarosan bekerül a gyűjteménybe!”
Ez a játék nem csak a sajátjaimnak okozott sok örömet, hanem unokatestvérüknek is, így kb. másfél éve neki is készítettem egyet a születésnapjára. Ez már egy kicsit bonyolultabb szerkezetű lett, mint az elődje, és valamivel masszívabb is így nem kellett kidobni, csak egy kis renoválásra kaptam vissza a gazdájától. Az alapja egy kartondoboz, kb. akkora, mint a Pamperses Giant Pack pelenkák doboza. Ebbe építettem bele a pályákat. Itt is a Pentart említett ragasztóját használtam és néha tűzőgépet is, de azzal nehézkes volt hozzáférni. A pályák színes kartonból készülte, az előtérben papírtörlő gurigára építettem a csigavonalban kanyargó pályaszakaszokat. Középen egy lufi “szára” adja a támasztékot, hátul, a zöld pályaszakaszba egy lebillenő elem került, aminek alapja egy skatulyából, két parafadugóból, két spékelőtűből és egy darab “lufiszár”-ból állt össze, erre került kartonból a libikóka szerű lebillenő szakasz. Két teás doboz egészíti még ki az alapanyagokat, az egyik az érkező állomás és a támaszték az indító alatt, a másik egy választó doboz. Az “utána” képen látszik, hogy jobb oldalt 3 kis kihúzható “kar” áll ki a dobozból. Ezek segítségével választhatjuk ki, hogy ha a golyó bejutott a teás dobozba, melyik pályán folytassa az útját. Amilyen színű kart húzunk ki, olyan színű pályán gurul tovább a golyónk. Végül ablakokat vágtam, hogy jobban lehessen látnia a guruló golyókat, világosabb legyen a játék belseje.
A képeken nem látszik, de egy-két helyen már le volt szakadva az út, a választó “karok” össze voltak gyűrődve. Az előbbieket cseréltem, vagy megragasztottam, az utóbbit már nehezebb volt javítani. Végül tejfölös pohár átlátszó tetejéből vágtam ki lapokat, ezeket ragasztottam a kartonok aljára, hogy merevek legyenek, ne veszítsék el a formájukat. Végül az egészet bevontam csomagolópapírral, a tetejére és az aljára pedig fotókarton került, hogy ne csak hasznos legyen, de a lehetőségekhez képest mutatós is.
Nem állítom, hogy tökéletes a szerkezet, de 90%-ban azt csinálja, amit elvárnánk tőle. 🙂 És a gyerekek nagyon szeretik!
Tervben van a saját gyerekeim számára is egy új, remélem hamarosan bekerül a gyűjteménybe!”
Szegényeim 2 évig rágták a fülemet, mire beadtam a derekamat és nekiugrottam. De kész, és tartósabb, mint az előzőek. A kartondobozos még megvan, de már nem tökéletes, ráférne egy reparálás.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: