A gyerekek nagyon örültek a hónak december elején, de sajnos annak azóta nálunk már nyoma sincs. Amikor Szent Miklós napján a fiúk KitKat-es házikókat kaptak Sógornőméktől, rögtön beletettük az üresen maradt dobozokba a ledes mécseseinket. De úgy magában, árván nem találtam igazinak a dolgot. Ma végre megkapták a keretet is. A gyerekeknek nagyon tetszik, csak sajnos nehezen értik meg, hogy az nem játék, hanem dísz (lenne, ha hagynák). 🙂 Azért remélem, kitart még 1-2 hétig.
Fázisfotóim sajnos nincsenek, örültem, hogy 6 kis mancs mellett -, amik folyton belenyúltak a műveletbe – sikerült befejeznem.
Az egész egy kartondobozban van, így nem potyog le a párkányról, és szükség esetén egyben eltávolítható. A égősor ledjeit kartonba fúrt lyukakon dugtam keresztül, hogy megálljanak, erre kerültek a házak és a vatta.
A természet sem maradhatott ki, a fiúk lelkesen pakolták a fák közé az állatkáikat. A dínók és egyéb hidegvérű és/vagy sivatagi állatok végül kikerültek a képből.
Végül elkapott a hév, és gyártottam egy minihóembert is a nagyobbacska mellé, (Azt megtaláljátok a nagytotálos kép jobb szélén. Kicsit aránytalan, de szeretjük, úgyhogy maradt.), miután Férjuram közölte, hogy azért nem minden arányos… Ez az apró jószág két vízibomba lufi golyójából készült, melyeket fogpiszkálóra szúrtam. A szemek és gombok alkoholos filccel vannak rajzolva, az orra narancssárga ceruza hegye, a sála és sapkája LEGO. 
A másik ablakban sorakozik a hóembercsaládunk, ők lehet, kapnak egy külön posztot is. Már 1-2 hete elkészültek, csak a havat várták a talpuk alá. A gombostűk a fiúk elképzelése alapján lettek elhelyezve. Nagyfiamé különösen díszesre sikerült. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: