Már szeptemberben átküldte az anyagot a Testvérem a kislányának készített játékos dobozról, de csak most jutottam el addig, hogy feltöltsem. Sűrű ősz van mögöttem, a tél talán egy kicsit lazább lesz. Tavaszra úgyis fel kell szívnom magam. 🙂
Itt van tehát Húgom alkotása, fogadjátok szeretettel:
Mielőtt az embernek gyereke lesz, még nem nagyon tudja elképzelni, hogy a lakásában majd mindenhol fel fognak tűnni a csemete nyomai. Először még csak a büfiztető pelusból került minden szobába, majd megjelentek a játékok is. És mivel a kis kosárba már nem fér el a sok csörgő és nyuszi, így egy olcsó, de szép dobozt akartam csinálni a kislányomnak.
Volt itthon egy kartondoboz, előszedtem a szekrényből régi varrásból maradt anyagokat és találtam egy kevés csipkét is. Később még vettem tépőzárat. (Ez lett a legdrágább része az egésznek.) A doboz tetejét behajtottam, hogy ezzel is jobb tartása legyen.
A vastagabb és sötétebb anyagot tettem alulra, hiszen az jobban ki lesz téve a természet erőinek.
Aztán következett a felső rész, amit ugyan úgy csináltam meg, mint az alját, és a végén kivágtam a közepét kb. 2 cm-re a doboz szélétől (a kék szaggatott vonal mentén).
Ezután következett a nehezebb lépés, a belső rész kialakítása. Az egyben lévő anyag sajnos nem volt elég a teljes belső rész lefedésére, így egy plusz foltot kellett rátennem az egyik oldalára.
Végül összetűztem a belsőt és a külsőt, majd mindent összeférceltem és összevarrtam.
A belső toldás eltakarására, és mert végül is praktikus, egy kis zsebet varrtam.
A külső borítás alsó részére tettem oda a csipkét. (Most már inkább a felsőre tenném, mert így fentről könnyebben be fog hullani ez-az.)
És hogy mosható legyen a borítás, így az alsó és a felső részt tépőzárral erősítettem össze. Kívülre került a ragacsos része, és ehhez igazítottam a belsőt.
(Tanulság: az összeillesztés megkönnyítése végett érdemes az egyes oldalakra külön odavarrni a tépőzárat, mert ezzel némi játékot hagy magának az ember.)
Kicsi lányom pedig már birtokba is vette a dobozt. 🙂
Kommentek