Fűzkuckó

Manapság nagy divatja van a fűzépítésnek. Mivel minden, ami természetes anyagból készül közel áll a szívemhez, első látásra beleszerettem. Ennek már több, mit 5 éve…

Most beteljesülni látszik szerelmünk. Tesóm barátnőjéék megszabadultak a fűzfájuktól, én pedig megkaptam az alkalmasnak tűnő vesszőket. Még szükség van  egy adagra, de kezdetnek megteszi.

A kuckó alá dobogót építettem. Ez volt a nagyobb meló. Ha még egyszer kezdeném, tuti nem festenék le két raklapot. Nem is tudom, hogy hogyan csinálják, akik raklapból készítenek bútorokat. Meglehetősen macerás a festésük: az a sok él, meg belsőoldal… A két raklapra méretre vágott OSB lapot fektettem, amit szintén lefestettem és az aljára kátránypapírt tűztem, hogy tartósabb legyen, ne rohadjon alulról.

Végül az egészet a járdaépítésből megmaradt, beásott szegélydarabokra állítottam, és geotextilt tettem alá, hogy ne gazosodjon.

Kicsit aggódtam, hogy megmaradnak-e a vesszők, mert hiába volt hetekig monszun, a legnagyobb kánikula előtt sikerült ledugnom őket. Előtte egy hordó vízben álltak, és szépen meggyökeresedtek. Most már szépen hajtanak a helyükön is. Remélem, jövő ilyenkor dús, árnyékos kuckóban játszhatnak a gyerekek.