Alvállalkozó lettem. Már 2007-ben, amikor megismertem az Uramat. Eleinte a beadandóit csináltam meg, aztán egyre nagyobb szerepet kaptam az élete teendőinek elvégzésében 😀 Oda jutottunk, hogy egy munkájának a kellékeit készítettem elő a múlt héten. Ez év elején indította el rendezvényszervezéssel foglalkozó egyéni vállalkozását, a MINI EVENT-et. Vasárnak ezzel a formációval egy 8 éves szülinapi zsúrját bonyolította le, melynek ANGRY BIRDSös keretmesét adtunk. A megrendelő igényinek megfelelően egy 7 állomásos keretmesés akadálypályával készültünk. Az első állomáson angry birdökké alakultak a gyerekek, majd elindultak, hogy legyőzzék a disznók hadseregét, és vissza szerezzék ellopott (kinder)tojásaikat.
Az egyik animátor kapta a malackirály álarcot, a keretmese szerint ellopta a két madár (másik két animátor) tojásait, ezek visszaszerzéséhez kellett egy madársereg, így a gyerekek is készítettek maguknak madaras maszkot. Minden elemhez készítettem sablont, és mindent 3 példányban körülrajzoltam, hogy csak választani, vágni és ragasztani kelljen. A csőröknél és a disznóorrnál fontos, hogy 3D-sek legyenek, különben a maszk felcsúszik az orron és nem lát ki az ember.
A disznók seregestül támadtak a gyerekre diók formájában, amiket zöld akril sprayvel fújtam le, és fekete alkoholos filccel varázsoltam malaccá. Az animátorok a diódisznókat egy csőben gurították le, a túloldalt érkező ellenséget a gyerekeknek gumikalapáccsal kellett kilapítaniuk.
Ha elég disznót legyőztek, kaptak egy tárgyat (ahogy innentől kezdve minden állomáson), ami segítségéve a végén meg tudták szerezni a tojásokat. (Egy pecabotot kellet építeniük 5 darabból: 2 rövidebb bot, befőttes gumik, 1 méter spárga, gemkapocs.)
Két tábla töltetlen Milka csokit kibontottam, alufóliába csomagoltam és disznóvá változtattam. Ezeket kellett a gyerekeknek a következő szabályok szerint levágni: Egy asztal köré ültek a két disznót egy színes dobókockát, egy kést és egy villát téve középre. A résztvevők sorban dobtak a dobókockával, akinek sikerült zöldet dobni, az szigorúan késsel és villával nekieshetett a malacoknak. Egyszerre maximum egy kockát tehettek a szájukba. A többiek közben folytatták a dobást a kockával. Ha valaki ismét zöldet dobott, ő folytathatta a disznóvágást.
Felfújtunk kb. 50 zöld lufit, akik a disznósereget jelképezték. Őket kellett lábbal eltaposni. (Hihetetlen, milyen lendület van a 8 évesekben 😀 )
Egy lepedőre lyukakat vágtam, ezekbe zöld lufikat helyeztünk, melyeket NERFfel kellett lelőni. (Ha megint kelleni fog ez a játék valahol, festek rá várat a disznóknak, de erre most nem maradt kapacitás, pedig már láttam lelki szemeim előtt a végeredményt…)
Itt a disznókirály védte a tojásokat olyan formán, hogy a gyerekeknek háttal állt a medence szélén, aminek a közepén a fészek ringatózott a (kinder)tojásokkal. Nála volt a pecabot utolsó darabja. A gyerekeknek settenkedve kellett megközelíteni a disznót, aki bár aludt, időnként felébredt, azaz hátra fordult. A gyerekek ekkor mozdulatlanná merevedtek, mert aki megmozdult, azt észre vette a disznókirály és visszaküldte a kiindulási vonalhoz. Amikor valaki elérte a medencét és megszerezte a bot utolsó darabját, a disznó nem ébredt fel többet. A gyerekek elkészítették a pecabotot és kihalászták vele a fészket.
A gyerekek nagyon élvezték a játékokat, bő 2 órát foglalta le őket.
