Drága óvónénink pocakjába kis lakó költözött, így a mi gyermekeink nevelgetését másra kellett bíznia. Búcsú ajándékát, melyet a gyerekek, a többi szülő és különösképpen óvónéni párja közreműködésével készítettem, ma adtuk át a karácsonyi műsor után. Nagyfiam – izgult szegény rendesen, de én talán még nála is jobban, hiszen csak tegnap előtt fogtunk bele a tanulásba – gyönyörűen elszavalta a verset, ami az ajándék album első oldalára került. #büszke anya 🙂
Az album borítóján a csoport neve található, az első oldalán pedig az említett, alkalomhoz illő vers Osváth Erzsébettől: Meséltél és meséltél. Ezután minden gyerekről egy fotó és egy rajz került a könyvecskébe, ezeket kétoldalas ragasztóval gyorsan és gyűrődés, szétázás mentesen be tudtam illeszteni. A fotók sarkait dekortapasszal díszítettem, mintha bujtatva lennének a képek sarkai. A fotók fölé a gyerekek neve került, a vezeték nevet filccel írtam, a kereszt- ill. beceneveket pedig szilikon nyomdával pecsételtem. A képek alá a gyerekek visszaemlékezéseit írtam, arról kérdeztük őket, miért szerették a távozó óvónénijüket. Erre a kérdésre maradó párja is válaszolt, ez az album hátára került.
A lefűzéssel kicsit bajban voltam, a két kulcskarikával nem volt egyszerű dolgom, hajlamosak voltak roncsolni a kartont és minél vastagabb lett a könyvecske, annál nehezebben lehetett az új lapokat beleforgatni. De megoldottam nagyobb baleset nélkül.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: