Matató tábla / busy board á la MM

Végre!!!

Eljött az idő, hogy ország-világ elé tárjam a legek legét: eddigi legnagyobb, leghosszadalmasabban készült, legbonyolultabb alkotásomat.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani első sorban idősebb Öcsémnek, aki dekopírfűrészeléssel és a műszaki rész összeállításában segédkezett! Valamint sógor-szomszédomnak, hogy a szükséges eszközöket rendelkezésemre bocsátotta. És nem utolsó sorban férjemnek, aki elviselte és fiaimnak, akik kivárták – nekik, azaz a gyerekeknek nem volt sok választási lehetőségük. 😀

Sajnos itt-ott már látszik, hogy a nyár derekán birtokba vették, ám akkor a nappali fények kialudtak, és csak most volt érkezésem megjavítani őket. Mivel Öcsém közben elfoglalt ember lett, magam ragadtam forrasztó pákát – micsoda izgalmak – ellenállást meg ledeket cseréltem. Viszont, mivel eltelt már egy kis idő nyár óta, a mű állóképességéről is be tudok számolni: a fakopáncs rugója kicsit elferdült, de azon szó szerint lógott a legkisebbik, teljes erejéből húzta-vonta; a pici csavarok nem a legjobban bírják, egyik másikat ragasztottam, mert elkezdtek kiszakadni, de azokat szerencsére nem nyüstölik annyira, a tükör folyton maszatos, mert van egy kis önimádónk:), de ezen felül minden működik és a helyén maradt!

Az MDF lapot, amire építkeztem két csavar tartja a falon, mögötte – a drótozás miatt – kisebb rés van. Gondolhatjátok, milyen boldogok voltunk, amikor elleptek minket a hangyák – jó, ez mással is előfordul, de – megtalálták A rést, ami a konyhapult hátánál található, és azon keresztül kezdték el a mosogató mellől elhordani az ételmaradékokat. Leszereltük hát a falról a játékot – egyszer, kétszer, százszor. Jól nézett ki, ahogy a falon kanyargó, tömött sorokban menetelnek …, de menniük kellett. Állatbarát vagyok, de a lakásban csak a kisméretű pókokat tűröm meg, nem hiába vannak nyulain és nem valami egyéb szobarágcsálónk. Na jó, a halakkal még ellennék. (Abba bele sem merek gondolni, mi lesz, ha a srácok kicsit nagyobbak lesznek, és jönnek az ötleteikkel…)