Van az úgy, legalábbis velem előfordul, hogy megcsonkítok egy-egy ruhadarabot. általában nadrágok vesztik száruk egy részét. A leeső darabokat el szoktam rakni a “jóleszmégvalamire” szellemében, általában térdre foltnak. A háromnegyedes nadrágokat csak akkor szeretem, ha testhez simulósak, így esett egy bő szárú változat ollóm áldozatául.
Mivel nagy volt a leeső darab, és bújtató volt varrva az aljába (Ezt a koncepciót végképp nem értem, mármint a nadrág aljában fityegő madzag szerintem tuti beleakad valamibe.) adta magát, hogy kis hátizsákok legyenek belőlük. A szütyő elnevezést a gyerekek aggatták rá. Szinte semmiből nem állt megvarrni: fölül kilyukasztottam az eredeti lyukkal átellenben, hogy két pántot tudjak belefűzni, alul pedig összevarrta, a varrás közé két fület téve a nadrág eredeti madzagjából. A hímzés kicsit időigényesebb, de textilfilccel vagy festékkel is díszíthető, talán úgy gyorsabb.
Ha valaki ilyesmire adja a fejét, feljebb pozicionálja a mintát, mert így kicsit befordul alulra.
Kommentek