Valamikor 10-15 évvel ezelőtt kaptam egy mindenféle természetes anyagból készült sünit egy nagyon kedves barátnémtól ajándékba. Sokáig díszítette az íróasztalomat, de aztán dobozba került, és sehogy sem találtam a helyét. Egy alkalommal, amikor előkerült, a gyerekek rögtön lecsaptak rá. Szerencsétlen hamarosan el is veszítette a szeme világát, így ismét dobozba dugtam. De most megtaláltam a helyét. Ma elkészítettem az idei őszi koszorút (ez most úgy hangzik mintha 5-10 éve minden évszakban új díszelegne az ajtón. Sajnos nem állok – még – ilyen jól :D)
Szalmalapot vontam be zöld, maradék anyagcsíkokkal olyan módon, hogy az egyik élüket hátrahajtottam, és amikor a végére értem, gombostűvel rögzítettem a véget a következő visszahajtott elejével együtt.
Erre a zöld alapra ragasztottam fel a díszeket kétoldalas ragasztóval és ragasztópisztollyal. (Most nem ugrált körülöttem kiskorú.) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a koszorú újrahasznosított alapanyagokból készült, ha nem is a szó legszorosabb értelmében. Az alap volt már ajtódísz és adventi koszorú is, az anyagok maradékok, a süniről már volt szó, a hátán az alma pirosra-sárgára festett dió fogpiszkálószárral, a gomba valaha dugóként funkcionált, a virágok az azóta köreinkből eltávozott dísztökről került át ide, a csipkeszalag a csomagolásból maradt, a szívecske pedig egy szobanövény díszeként érkezett háztartásunkba.
