Ahogyan a tükröt, ezt is még tavasszal ígértem meg nagy lelkesedésemben. Az egészséges rendelőben ugyanis nem lehetett hová felakasztani a kabátokat. Így aztán, ment minden a babakocsiba, aztán amikor az ember a gyereket akarta ugyanoda visszatenni…. Szóval hiányzott egy fogas.
Megbeszéltem hát kedves Védőnéninkkel, hogy hova, mekkorát és “milyesmit” képzelne, és ígéretet tettem. Aztán csak teltek-múltak a napok, én pedig azt mondogattam magamnak, hogy most úgysem hord kabátot senki. De ez most már nem tűnt jó kifogásnak, így nekiestem összerakni a darabokat, amiket már hónapokkal ezelőtt összevásároltam.
Méretre vágtam, lecsiszolta és Pentart akril alapozóval lekentem a fenyő alapot, aztán rápakoltam mindenfélét és gyorsan lefényképeztem, hogy megmaradjon a beállítás. (Nem hiába, nem csak a festés miatt kellett lepakolnom őket, a gyerekek is előszeretettel hordták el,é s vonták be a játékukba – legalábbis, amíg tudták.)
Az alapozás után jöhetett a színezés szintén Pentart akril festékkel, majd ugyanez a páros – alapozó és színes akril – került a kis fa mintákra. Amikor minden megszáradt, felcsavaroztam az akasztókat, majd faragasztóval rögzítettem a mintát.
Száradás után már csak az utolsó simítások voltak hátra. A falra való rögzítéshez két-két lyukat fúrtam a lécekbe, és becsomagoltam, “megcímeztem” az ajándékot.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: