Töklámpás-házikó

Szomszédunkban nőtt egy tök. Csak úgy magától, nem tudtuk, hogy ehető vagy sem. Hosszas kutatómunka után “sajnos” ehetetlennek lett nyilvánítva. Én amúgy sem vagyok tökrajongó, ha evésről van szó. Először arra gondoltam, odaadom a nyusziknak, de aztán eszembe jutott, hogy enyhén kesernyés íze miatt lehet, hogy nekik sem kéne. Nem volt mit tenni, “kénytelen” voltam kezdeni vele valamit, a komposztra (egyelőre) nem kárhoztathattam! Fogtam hát egy nagy kést és egy kicsit, és nekiestem. Jó kemény volt, megküzdöttem a kibelezésével. Az ablakokat utána már gyerekjáték volt rávágni. De valahogy nem tudtam itt megállni, mert hát a sötétben, amikor meggyújtjuk benne a gyertyát, igen mutatós, de nappali világnál…. Hát, esztétikusnak nemigen tudtam titulálni. És az is lehet, hogy túl sok Kifliéslevendulát olvastam a napokba… 😀 Mindenesetre elővettem némi krepp papírt és fogpiszkálót, egy dugót, cérnát, két favirágot -, amiket sebtiben pirosra festettem – és egy méhecskét. Gondolkodtam a ragasztópisztolyon, de mivel négy 6 év alatti kisfiú segédkezett, gyorsan elvetettem a ötletet és a másik “mindenrejóragasztót” kaptam ki a fiókból: a kétoldalas ragasztószalagot.