Az előző nevelési év végén az óvónénik szíves engedélyével leakasztottam a folyosóról a csoport tükrét és “Majdénrendbehozom!” felkiáltással a magamévá tettem a nyárra. Most itt a nyár vége, legalábbis ha a tükörprojekthez igazítjuk az évszakokat.:)
 BEFORE |
 AFTER |
Először – miközben szidtam a sajt fejem, hogy miért vállalok el mindent – levakartam a kétoldalas ragasztószalaggal felragasztott parafát, ami egykor keretet alkothatott, ám a gyerekek kitartó munkájának köszönhetően eléggé megfogyatkozott. Sajnos azért nekem is hagytak belőle rendesen. 3×2-es pipalécből készítettem az új keretet sógorom kapocsbelövőjének segítségével -hála legyen! A tükröt üvegesléccel rögzítettem hátulról ugyanezzel a technikával. Aztán jött a pepecselés: 3x kentem ki a sarkakat fatapasszal és csiszoltam ismét vissza, mire kinézett valahogy.
És jöhetett a színezés! Először kitapasztottam ragasztószalaggal, hogy ne kelljen a tükröt később takarítani, aztán Pentart alapozóval és akrilfestékkel dolgoztam. Az eredeti kéket kis feketével sötétebb árnyalatúra kevertem. Először körbe szerettem volna mintát készíteni, de beláttam, hogy túl sok meló és szabályosat úgysem tudnék csinálni, hacsak nem csíkosra kitapasztom, de most ornamentikában gondolkodtam. Így az egyik sarkot kipécéztem és nekiestem fehér kontúrral. Sosem csináltam még ilyet. Bonyolultabb mint emilyennek látszik. Nem is lett mindenhol tökéletes, de azért én meg vagyok vele elégedve. 🙂
Próbaképpen üzembe helyeztem a kertben. Jelentem rendeltetésszerűn használható! Most már csak könnyes búcsút kell tőle intenem és beköltöztetni, azaz visszaköltöztetni az óvodába. De sebaj: tervein szerint még jó pár évig minden nap gyönyörködni fogok Benne! 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: