Akinek volt már dolga kisgyerekkel evés-etetés alkalmával, az tudja, hogy ez az attrakció milyen kosszal-káosszal jár. Ennek megfelelően az etetőszékek nem csak koszosak lesznek, hanem el ki kopna. A műanyag változatok talán jobban bírják a kiképzést, de a műanyag nem az én világom.
Elsőszülöttünk egy éves kora körül, azaz 4 évvel ezelőtt vettünk egy két részre – asztal és szék – bontható komplexumot. Nem a leg esztétikusabb megoldás, az igaz, de praktikus – és ez nálam gyakran élvez előnyt.
Új korában ilyesmi volt, csak kékes huzattal.
Aztán második lurkónk alatt elkopott az anyag és végleg megadta magát, amiben a kis matató ujjacskák igen nagy segítségére voltak. Egy szép napon aztán térültem-fordultam s cafatokban lógott a háttámla anyaga. Kidobni-újatvenni a sváb vérem nemigen szándékozott, így aztán nekiláttam a huzatcserének. Sógoromtól kértem kölcsön ipari tűzőgépet, vettem olcsó viaszosvásznat, előkaptam a varrógépet és nekiláttam a reboot 1.0-nak. A változást akkor nem dokumentáltam.
Mostanra, két év elteltével ismét megérett e bútordarab az újraöltöztetésre.
Az asztallap itt már nincs rajta, ez alkalommal elhatároztam, hogy azt is lecserélem, mert préselt lapból készült és a szélén körbe futó gumis borítást folyton lepiszkálták a fiúk, nem tudtam úgy odaragasztani, hogy ott is maradjon (,a perememéhez gyűlő ételmaradékról pedig inkább ne is beszéljünk). Vágattam egy megfelelő méretű fenyő deszkát (nem csak ezt az egyet, de a többi csak később kerül felhasználásra a gyerekszobában), ráillesztettem régi asztallapot és körülrajzoltam, aztán igénybe vettem tesóm szolgáltatásait: jött és kivágta a Makitájával. Én pedig nekiestem csiszolópapírral. Először 60-assal, aztán 100-assal és végül 150-essel.
Amikor a deszka elkészült, szétcsavaroztam a széket. Ne tudjátok meg, miket találtam az ülő felület és a háttámla közötti résben… Férjem szerint túl undorító volt ahhoz, hogy egyáltalán lefényképezze, és aki ismeri, az tudja, hogy ez már jelent valamit 🙂 A régi viaszosvásznat levágtam s darabokra szedtem a széket. Most nem az olcsó, hanem a drága viaszosvászonból vettem egy 40 cm-es csíkot, mert ez kevésbé törik, könnyebben varrható és remélhetőleg tovább fogja bírni (a remény hal meg utoljára:).
Az anyagot kifordítva félbehajtottam, és végigvarrtam a két szélét a megfelelő távolságban (az előző huzatról vettem méretet), így kaptam egy csövet, aminek a két sarkát lekerekítettem, hogy ráfeküdjön a háttámla íves tetejére, amikor bele teszem a préselt lemezt és a szivacsot. Amikor ezek bekerültek, végigvarrtam az anyagot keresztben olyan közel a háttámla aljához, amennyire csak tudtam, aztán jöhettek bele az ülő felület elemei. A maradék anyagot alul visszahajtottam és letűztem a tűzőgéppel. A két merev elem között középen vágtam egy akkora rést, hogy az bekötő alsó pántja átférjen, a pántot átdugtam rajta és jöhetett az összeszerelés. Kész az új trón!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: